Indiántábor a Zöldpázsiti Óvodában

 A hosszú nyár szórakoztató eltöltése keretében az idén az indián élettel  ismerkedtek a Benka óvodások. Már az évzáró előtt elkezdtük a közös készülődést, ráhangolódást a témára. Könyveket nézegettünk, tollakat, papírhengereket gyűjtöttek a gyerekek, neveket választottunk mindenkinek, szárítottuk a meggymagot, keresgéltünk kinőtt pólókat. Július 13-án 35 kis indián gyűlt össze a zöldpázsiti völgyben, s megalakítottuk a „Zöldpázsiti Apacsok” törzsét. Az egy hét alatt nagyon sok érdekes esemény, tevékenység színesítette a kis indiánok napjait. Mindenki maga festhette meg ruháját, fejpántját, készíthetett nyakláncot, karkötőt. Az elkészült darabokat minden nap magunkra öltöttük, s az arcfestés után éltük indián életünket Minden lépésünkre figyelnünk kellett, hiszen Figyelő Szem, az ember nagyságú indiánbáb mindenhol követett tekintetével. Kis művészünk, Ervin két jellegzetes állatot varázsolt a sátor anyagára, és mi többiek, tenyérnyomatainkkal megalkottuk rá a Napszellemet is, majd táncoltunk  a nap energiáját kérve. Szülői segítséggel felállítottuk a sátrat és ebben tartottuk reggelenként és délben a „Nagygyűléseinket”, amelyeken az indián élet érdekességeiről, a bölényekről,  indián hangszerekről, a megválasztott vezetőkről beszélgettünk. Hallhattak a gyerekek indiános történeteket, a Nagy folyó áradásáról, Taháról az indián fiú állatmentéséről, Genorimoról a gyógyítóról. Az öt nap alatt készítettünk különféle dobokat, kazoo furulyát, szőttünk álomfogókat, fűztünk szélcsengőt, festettünk totemoszlopot, tipit (indián sátrat), köveket, melyek amulettként funkcionálnak tovább. Jártunk naptáncot a naperejét segítségül hívva, tűztáncot, a tűz megóvásáért, örömtáncot a nyomkövetős játék során megtalált „indián arany”, a kukorica megtalálása után. Kóstoltunk indián ételeket, főztünk fekete színű indiánrizst, sütöttünk kukoricalepényt, s kevertünk tüzes vizet is. Szalmabála lovakról folyt a bölényvadászat, s jó szórakozás volt az elkóborolt kisbölények felkutatása, valamint a lopakodó indián játék is. Az utolsó nagygyűlésen a legkedvesebb heti élmények felidézésénél se vége, se hossza nem volt a gyerekek beszámolóinak. Jó hangulatukat és örömüket egy nagy kiáltással fejezték ki. Péntek délután az elkészített kincsekkel, a megfestett ruhákkal indultak haza a kis indiánok, s folytathatják tovább otthon a „játékot”.

Gácsi Krisztina
óvónő